Prologue

"Tudod, hogy nem egyedül téged szeretlek. (...) De megbánni nem fogok egyetlen szerelmet sem, egyetlen bölcs vagy balgatag lépést sem, amit tettem. Téged talán azért szeretlek, mert hasonlítasz hozzám. Másokat viszont azért szeretek, mert különböznek tőlem."

PROLÓLUS-A SZERELEM MEGTANÍTOTT HAZUDNI

-Danielle, szükségem van rád! - suttogom a telefonba, majd barátnőm válaszát hallva - miszerint mindjárt itt lesz - lerakom a készüléket és könnyezve hátradőlök az ágyamon.

Visszagondolva minden az én hibám. Nem szabadott volna engednem Zaynnek, hogy megcsókoljon amikor tudta, hogy van barátom. Ráadásul az ő legjobb barátja, az az ember akire szinte testvérként tekint. Felelőtlenek voltunk, tudhattuk, hogy ennek következményei lesznek, de nem mi mentünk a magunk feje után. Talán nem kellett volna engednem neki. Ha még az első csókunk után leállítom nem tartanék itt, egy hatalmas hazugság közepén.

Hallva a csengő éles hangját feltápászkodok és várom, hogy valamelyik fiú ajtót nyisson barátnőmnek. Váltanak még néhány szót majd Dani gyorsan benyit a szobámba.

-Jézus Úristen hogy nézel ki?! - jön oda lassan és leül mellém - Lehetőleg ma ne nézz tükörbe, drágám.

Elmosolyodok hiszen ő mindig jókedvre tud deríteni.

-Miért hívtál? - hangját kicsit lehalkítja és kezét a vállamra teszi - Mi történt veled Jade?

-Szörnyű ember vagyok. Danielle én nem érdemlem meg a barátságotokat! Se a tiédet, se a fiúkét. Ahogy Louis szerelmét se. Ebbe bele fogok halni! Egy hazug ribanc vagyok. - fakadok ki.

-Hé, állj állj! Nem lehetne, hogy előbb elmagyarázod, hogy mi történt, mielőtt ilyen jelzőkkel illetnéd magad?

-Kérlek ígérd meg, hogy erről nem beszélsz a fiúknak! -kérlelem - Még Liamnek se!

-Ígérem!

-Tudod mennyire imádom Lou-t igaz? Ő az életem, miatta teszem azt amit szeretek, ő tud mindig felvidítani ő az aki támogat mindenben, még akkor is amikor valami marhaságra készülök. Teljes szívemből szeretem! Ő az éltetőm, de szörnyű dolgot követtem el. Engedtem a csábításnak és..megcsaltam Louist. - mondom ki lesütött szemekkel és érzem, hogy hatalmas gombóc keletkezik a torkomon. Könnyeim megállíthatatlanul folynak és még ha akarnám se állítanám meg őket. Lassan felnézek és szembetalálkozok Danielle értetlen és egyben csalódott szempárjával. Ez az amit el akartam kerülni.. - Könyörgök ne haragudj rám!

-Ne haragudjak? Hogy kérhetsz ilyet tőlem? Tudod te mit csináltál?! Jade, ebbe Louis bele fog rokkanni! - szinte ordít velem, de tudom, hogy megérdemlem. Kicsit megrázza magát, nyel egy nagyot és kicsit nyugodtabban folytatja. -Kivel, mikor, hol és miért?

-Zaynnel. December 24-én. Louis szülinapi buliján. Részegek voltunk és nem tudtuk mit csinálunk. Viszont nem bántam meg. Szeretem Zaynt.

Barátnőmnek golflabda nagyságúra nyílnak szemei és bár irtó viccesen néz ki, a pillanat egyáltalán nem engedi, hogy nevessek.

-Óriásit csalódtam bennetek! - áll fel és fel-alá kezd járkálni a szobámba -Ráadásul pont a szülinapján? Komolyan, ti eszeteknél vagytok? Remélem tudod, hogy ha ezt bárki megtudja Louis vagy a többi fiú hatalmas botrány lesz! Perrieről és a médiáról ne is beszéljünk. A Directionerek imádnak téged Jade! Hogy tehetted ezt? Vagyis inkább tehettétek  mert lehet, hogy Zayn nincs itt, de a többesszám él.

-Azért túlzás, hogy imádnának de.. -kezdem a szabadkozást, de Dani az orrom alá nyomja a telefonját rajta egy "Keep Calm and Love Jade" képpel amit az egyik Directioner rakott ki Twitterre. - Oké lehet, hogy szeretnek, de érts meg engem is kérlek. Zayn olyan gyengéd, kedves és amikor megcsókol mindig úgy érzem, hogy a fellegekben járok..

-Shh! Fogd be! Kérlek! Nem akarom ezt hallani! Még mindig nem tudom, hogy jutott ez eszetekbe. Hallod, hogy beszélsz róla?! Mint egy szerelmes tinilány pedig tudod jól, hogy neki is van barátnője és neked is van barátod! Hihetetlenek vagytok. Most elmegyek! 

-Hé várj! - rántom vissza gyorsan, mielőtt kimenne - Melyikőjüket válasszam? Csak mert ez így nem mehet az idők végezetéig.

-Ezt egyedül neked kell tudnod! De tudod, hogy tartja a mondás: Ha az elsőt igazán szeretted volna, nem szerettél volna bele a másodikba. Sajnálom Jade, én most megyek. - rántja ki a karját, a kezem közül és végleg távozik.

Elkeseredetten hátrálok vissza az ágyamhoz és lassan leülök rá, fejemet a kezeimbe temetve. Semmivel nem jutottam előrébb.

Hallom, hogy nyílik az ajtó és érzem, hogy besüpped mellettem az ágy. Felnézek s Lou gyönyörű kék szemeivel találom szembe magam.

-Hé, jól vagy? Danielle olyan gyorsan viharzott ki a házból, hogy gondoltam feljövök hozzád.

-Persze, jól vagyok. - erőltetek magamra egy mosolyt.

-Tudod, hogy őszinte lehetsz velem mindenben!

-Őszinte vagyok..mindenben. - mondom ki fájdalmasan. Hihetetlen...a szerelem megtanított hazudni.

Hát ez lenne a Prológus remélem elnyerte a tetszéseteket..:) Kommenteket várok és arra kérlek titeket, hogy hosszabban fejtsétek ki a véleményeteket! Jöhet hideg is meleg is..:) Köszönöm a 6 rendszeres olvasót..:) Hihetetlenek vagytok, hogy már most annyi van a rész feltétele előtt. Köszönöm! Köszönök mindent. Használjátok ki a hétvégét mert egy újabb nehéz hét vár ránk. A következő részt egy hét múlva hozom.

I hope you liked it! Xoxo :]